Na, bizony eléggé rég írtam, lehet rettegni, mert most bepótolom. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már írtam egyszer az előző óta, csak mikor rányomtam, hogy publikál, akkor a blog.hu kiléptetett, és nem publikált.

Abban a posztban nagyjából ezek voltak: a sikeres VEL4 vizsga után a DIGIT2 már sétagalopp volt, hármasra teljesítettem, öröm. Hidegzuhany 3 perccel a vizsga után: szopok egy félévet, megint, mert a labort (Digit2labor) csak szeptembertől indítják. Deep. Egy kicsit ideges lettem, azthiszem, aznap kétszer rúgtam be.

Túllendültem ezen a válságon, végülis 8 tárgy választ el a diplomától + a szakmai gyak, meg a szakdoga, nem aggódom rajta, megcsinálom, és én leszek a király.

Ja! Volt ugyebár a szegedi koncertünk, atombuli lett belőle. Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. Szegeden mindig jó a koncert, kedvesek az emberek, érdeklődőek, nyitottak, nagyon jó dolog Szegeden játszani. Hazafelé már kapart a torkom, sejtettem, hogy beteg leszek, de ami történt az a legmerészebb álmaimat is felűlmúlta. Vasárnap reggel a lázmérő 39,5-t mutatott. Nem is szoktam lázas lenni. Najó, hétfő doki, kedd tüdőröntgen, megnyugvás, csak hörgőgyulladásom van, nem tüdő. Kihevertem egy hét alatt, aztán még egy hetet pihentem, csak úgy, mert megtehetem reghéten. Szegény fateromat azért sikerrel megfertőztem, együtt mentünk dokihoz, és együtt ittuk a rosszízű köptetőt.

Aztán azért feljöttem pestre ügyeket intézni, felemás sikerrel, de ezen már nem is idegesítem magam a laborügy után. Szarok bele, csak tanulok, azthiszem diákként az a dolgom, aztán úgyis én nyerek. Szóval megpróbálok nem foglalkozni a szopatásokkal, csak konokul megyek előre. Bár az igazság az, hogy tököm tele van az egésszel. Mások sokkal nagyobb szarban vannak, mint én, mégse siránkoznak, úgyhogy nekem sem szabad. Találkoztam Shonoval, aki közben hazajött Svájcból, nagyon jó volt vele dumálni egy kicsit, hízík a szegénység után, volt állásinterjún, és mulatozik, amikor csak tud.

Na, most pedig elmesélem egy álmomat, mert úgy gondolom, nagyon idevaló, érdekes és tanulságos. Álmomban egy nyomozó voltam, detektív. Egy sorozatgyilkost üldöztem, aki csecsemőket fejezett le. Aztán kertesházak kertjeben, udvarán ásta el őket, a fejeket kukába dobta. A házakat, amelyeknél elrejtette a babatetemeket, szarral jelölte meg, így tudatva velünk nyomozókkal, hogy ott újabb test van. Nagyon ügyes volt, ha lehet ilyet mondani, mert semmi nyomot nem hagyott. Érdekes volt, hogy a halott babák után senki nem jelentkezett, hogy hahó, nincs meg a gyerkőcöm. Felébredtem, nem tudni mit történt a továbbiakban, lehet nem is baj. Elég elképesztő, félelmetes, döbbenetes, rémisztő és beteg álom volt. És érdekes is. Ilyenekről szerintem nem írnak az álmoskönyvek, szóval meg se néztem, mit jelent. Ha valaki álomfejtő, írhat nyugodtan.

Na, hirtelen ennyit most, éjfél múlt egy perccel, kezd elmúlni a másnaposságom, és vidám vagyok, bizony, hihetetlen, számomra is. Jöhetnek a kommentelők.

Ja, még pár dolog: Heavyweight stúdióban lesz márc. 5-6-án, királyság, Rájöttem, mennyire tisztelem a barátaimat, Mityi, Birka, mindenki a koleszban, és azon kívül is, mindenki, jó érzés. (nyál, de ez van) Megtaláltam a fősuli általam legjobban gyűlölt tanárját, menedzsmentet tanít, Tóth Gábor, ha valaki találkozik vele, nyugodtan megverheti, jól kibaszott velünk. És a végére két link:

http://fup.uw.hu/

https://www.youtube.com/watch?v=oDPu7x2gYCE

pá