Na, hát olyan jó kedvem lett ma, hogy szinte el se merem hinni! Mindehhez pusztán egy Villamosenergia-ellátás IV. sikeres (=2) teljesítése kellett! Tegnap olyan szarul voltam, hogy nem is tudom, miért nem öltem meg magam! Megint előjöttek agyam rejtett zugából a gyötrő gondolataim, de egy - mostmár azt hiszem joggal nevezhetem így - jóbarátom ellátott jó tanácsokkal, ezek között volt használható, és kevésbé használható, és végül csak kikecmeregtem az aktuális depressziómból. Nagyon rendes és kedves dolog volt tőle, tényleg. Rettenetesen örülök neki, hogy tudtam vele beszélni az ilyen kényes lelki bajaimról, talán még meg is értette őket, de ha mégsem, akkor is beszélgetett velem ezekről, és ez nagyon jól esett. Valóban úgy gondolom, hogy az elmúlt nem több, mint 1-2 hétben, egy igaz és megértő barátra leltem személyében, mindezt úgy, hogy személyesen nem is találkoztunk! Csak remélni tudom, hogy Ő is hasonlóan érez. Na, nem ömlengek róla tovább, pedig tudnék, de még a végén azt hiszitek, hogy homár vagyok. Tudom is, hogy van aki szeretné ezt hinni!

A mai vizsga egyébként irdatlan mák volt, szóbeli, és nagyon finoman fogalmazok, ha azt írom, hogy nem tudtam az összes tételt! Szóbeli volt, ha jól emlékszem, egyszerre nyolc nebuló lehetett bent a mélyen tisztelt Novothny Tanár úr irodájában. 8kor kezdődött a hacacáré, én kb 11 körül érkeztem. Kb. két és fél órát vártam, hogy olyan ember helyére mehessek be leülni, ahol tudok puskázni. Merthogy azzal készültem becsülettel. Persze ez sem teljesen igaz, mert az egyiket (ami a zakómban volt), még tavaly kaptam, csak a tételek sorrendjét állítottam helyre, a másikat (ami a zoknimban volt), ott a vizsga előtt kértem kölcsön. Lényeg, hogy lett hely, volt puska, kezdődhetett a szórakozás. Kibaszottul remegtem, alig tudtam írni, de tisztában voltam vele, hogy ez az egyetlen esélyem. Most van is rendesen lelkifurdlásom, de azzal nyugtatom magam, hogy mindenki csinál ilyet. Persze a tételeket el is kell mondani, de nagyon rendes volt a papa, segített, nem szopatott, szóval összeségében véve simán levizsgáztam. Kettesre! Holnap tanulás, aztán még egy Digit II. vizsga, ami menni fog, mert tanultam rá, értem is, kettesre hajtok, és vége. Két tárgyat cipelek magammal a következő félévre: ÁMI, Fizika II. , szörnyen utálom mindkettőt. Az a legbosszantóbb, hogy ha a következő hét nem szünet lenne, hanem még vizsgaidőszak, bőven átmennék azokon is. De nem panaszkodhatom, ez eddig a legjobb félévem, ha mindegyiket így csináltam volna, már diplomás lennék legalább másfél éve.

Más. Kaptam egy kommentet, aminek nagyon örülök, igaz, semmi dícsérő szó vagy építő jellegű kritika nincs benne, de akkor is! Az első komment. Igazából nem is vártam mást. Ajánlom mindenkinek, hogy kommenteljen bátran!

Terveim a közeljövőre: szerdán úgy bebaszok a cimboráimmal, hogy kiskanállal kell majd felpakolni az éjszakai buszra, de előtte csinálunk egy megemlékezést Shono-ról. A lényege: alsógatya, zokni, papucs, sör. Csütörtökön, ha magamhoz tértem, hazamegyek. Pénteken ugyebár koncert a kiváló zenekarommal (Fiktív), ezt már nagyon várom, remélem irdatlan jókedv, és mulatozás lesz. Persze megint vezethetek, nem ihatok egy kortyot se (nem is fogok), de hát annyi baj legyen. Most jut eszembe, kell vennem dobverőt is, remélem kapok olyan fajtát, amit szeretek. Szombaton Balázs barátomat költöztetem, összeköltözik a barátnőjével, ez nagyon szép dolog, és segítek nekik pakolni, mert megkértek, és egyébként is kedvelem őket. Ott lesz még András és Krisztián is, biztos jól fogjuk magunkat érezni. Ez lesz délután négyig, mert akkor hazahúzok, veszek föl szép ruhát, és megnézem anyukámat, amint díjat vesz át munkája elismeréseként. Amellett, hogy büszke lehetek rá, lesz talán svédasztal is! Ezek után sörözni megyek egy barátommal, akit még az általános iskolából ismerek. Vele is biztos nagyon jól fogjuk érezni magunkat. Talán annyit elmondhatok róla, hogy nem véletlenül tagja a hück becsők méltán elismert társaságának! Ez ilyen általános iskolai hülyeség, nekem nagyon szép emlék, ha akarjátok, majd egyszer elmesélem (írjátok kommentben, ha akarjátok).

Ami a jövőhetet illeti, nem tudom mi lesz, de most, hogy megszabadulok a vizsgák terheitől, és pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a lelkemet uraló sötét árnyakkal is győztes csatát vívok (AZTAKURVA!!!), teljes erőmmel rámegyek a vonatos lány megismerkedés-befűzés-belém szerettetés dicső projektjének. Nagyon szurkoljatok, hogy találkozzak vele, aztán a többit már csak megoldom valahogy, de azért szurkolhattok tovább is.

Azt hiszem most jó sokat írtam, majd jelenkezem, ha lesz újabb írnivaló!

csá