Semmi érdekesről nem fogok írni terveim szerint, de még bárhogy alakulhat. Mindenesetre Faith No More-t hallgatok, és ez írós zenének tűnik most.
Az biztos, hogy ezen a héten, és még talán a következő héten is rendesen viselkedek, életvitelileg értendő, merthogy amit a múlthéten csináltam, az nem jó. Röviden a múlthét: hétfő-betéptem, kedd-csütörtök-berúgtam. Na, azért nem volt annyira vészes az ivás része, lehetett volna sokkal durvább, de akkor is. Jó volt a haverokkal mulatni, és beszélgettünk nagyon komoly dolgokról is, ezzel nincs gond, még úgy se, ha közben berúgunk. De másnap... nem is a testi gondok, bár azok is egyre súlyosbodnak, hanem a tudat, hogy elkerülhettem volna. (nagyon beszart a laptop!!!) Komolyan rosszul érzem magam ilyenkor. Néha. Az a másik, hogy megint megbetegedtem, kezd most már kurvára dühíteni, hogy minden hónapban mennem kell a dokihoz a nyavalyás torkommal. Tényleg rá kell szánnom pár hetet a teljes gyógyulásra, mert nem lesz jó vége. Lassan azt kívánom, bár vennék ki a mandulámat, nem kéne vele szarakodni többet. Pedig rohadtul fájna az is, valószínűleg belehalnék.
A másik amire rájöttem, hogy hogyan működök. Írtam itt már sokszor, hogy nem igazán vagyok boldog, meg ilyenek, és mondták is többen, hogy látszik is rajtam, és igen, néha nagyon nyomorultul tudom magam érezni. Ez van. De rájöttem, hogy azért, mert olyan dolgokról gondolkodom, amikről nem kéne, mert semmi igazságra nem fogok rádöbbenni soha. Teljesen feleslegesen töprengek rajtuk, és ez basz szét szerintem. Ez már előrelépés, hogy rájöttem, mi a fasz van velem, de megoldani nem lesz ilyen könnyű.
Viszont az is igaz, és ez pedig nagyon jó, hogy megtanultam a legapróbb dolgoknak is örülni. Tényleg. Kisütött a nap, jobban voltam. Mentem dokihoz, az eredmény előtt olyan szarul voltam, hogy csak na, sejtettem, mit fog mondani, nem azt mondta, nincs akkora bajom, mint vártam, kibaszott jókedvem lett, sikerülnek a vizsgák, jobban érzem magam. Jó, ezek tán nem a legapróbb dolgok, hanem olyanok, aminek mindenki örül (jóidő, egészség, sikeres vizsga), de egyelőre ezekbe kell kapaszkodnom, és nem a szarságom rágódni. Nem mondok ezzel olyan kurva nagy igazságot, nem is ez a cél, nekem kell, hogy erőt adjon.
Gecijó, pszichomókusnak kéne lennem.
Na az van, hogy ezt már egy hete írtam, csak nem akartam még kitenni, a franc se tudja miért, így elmentettem, szóval ezek már régebbi történések (legalább egyhetes), és majd most jön az újabb, ami még szintén régi.
pá
